Mi alapján mondom mindezt? - Tanya 3. rész

Az emberekről.

Az első időkben, és azután később is a társaság, akikkel költöztünk elég jelentősen beleszólt a mindennapi életünkbe, szigorú szabályok voltak, ami többnyire sok akadályt gördített elénk, fizikai segítséget nyújtott, de nem valami sokat.
A szomszédaink, akiktől a házat vettük, segítettek nekünk a legtöbbet, látva ügyetlenségünket.
Hihetetlen kedves, nyitott, segítőkész, haladó szellemű emberek. És a barátaik is. Ők nyugdíjas korúak voltak, de ez mit sem számított.
A csapatunkban is volt összetartás, és szerintem vidéken nélkülözhetetlen az összedolgozás.
A következőkben jelentkezett:
  • Közös vásárlások, piac és néha bevásárlóközpont, közös autóval 4 háziasszony.
  • Elutazás esetén a másik állatainak, kertjének gondozása.
  • Gyerekszületéskor gyerekágy idején hat hétig felváltva mindennap főztünk és takarítottunk az új anyukának.
  • Később segítség gyerekre vigyázásban.
  • Nagyobb munkákban kaláka, ez ritkán volt.
  • Közös adventi sütés, ilyenor sokat lehet tanulni egymástól, ezt nagyon szerettem.
  • Felosztva takarítás az egyetlen agglegénynél, eléggé el volt egyedül havazva a munkákkal.
  • Közös disznóvágások (ez vidéken amúgy is hagyomány: az oda-vissza segítés).


Az élelemről.

Elkezdtünk gyümölcsöt és zöldséget termelni magunknak, de ami nem termett meg, rengeteget kaptunk, csak győztem eltenni. A befőttesüveg-vásárlás is elég nagy beruházás, az első alkalommal, ha nem örököl az ember üvegeket. A fáink még épphogy befogantak, főleg barack, mert erre az terem a legjobban. Megtudtuk, hogy kell korai virágzású és késői is, hogy ne egyszerre fagyjon el az összes, legalább valamelyik megússza. Külön van eltenni való fajta és enni való, stb.
A zöldség is csak a második évben volt sikeresnek mondható, egyrészt a tanulópénzt meg kellett fizetni (túl korai veteményezés, nem megfelelő helyre ültetés, stb), másrészt egy feltölt ugaron első évben nagy termésre nem is számítottunk. A vetőmagot is vettük először, de akkor még élt a nagymamám és elárulta, hogy bizony jobb a saját mag, amit a termésből félreteszel (ez kicsit olyan, mint a kenyérből egy picit kovásznak mindig félreteszel és kialakul egy folytonosság). A krumpliból is a maradék fonnyadt aprókat tavasszal a ládából elültettem és elég szépen termett!!


A húsról.

Korábbi életemben vegetáriánus voltam! Elég volt ehhez egyszer látni az ipari hústermelést élőben. Egy brojler csirke telep, sertéstelep és marha telep tanulmányi céllal sajnos ilyen hatású volt rám. Még jó, hogy a húsfeldolgozást nem láttam, elég volt az állattartás körülményeire rácsodálkozni.
A tanyán először vonakodtam az állattartástól, végül valahogy elkerülhetetlen lett. Elhatároztam, hogy a lehető leghumánusabb lesz az állatok élete. A marhák majdnem teljesen szabadon, a csirkék is nappalra kicsapva, a kacsák kis tavat kaptak és szabadon járkáltak. A nyulakat nem tudtuk szabadon tartani, de ők is külön-külön kis lakást kaptak.
És akkor az új húsevésről. Nekem kellett az életüket elvennem. Ez nagy trauma volt, de a tanulsága: becsüljem meg az így kapott hús minden grammját! Nincs pocsékolés, mert azzal a saját állatomat alázom meg utólag. Csak a feltétlenül szükséges mennyiségű állatot vágtuk le, (túl elhízott,  a kakasok összebalhéztak és egyiknek menni kellett stb.) A húsfogyasztással is akkor van baj, ha túlzásba esünk. Régen egyetlen disznó egész évre elég volt egy családnak és minden részét megették! Szerintem, ha mindenki így tenne, nem kellenének a borzalmas állattartó telepek.
Az egészségi szempontokat felhozóknak mondom, hogy a korábbi „mérgezéses” tünetek (lepedékes nyelv, fakó bőr, stb) nem jöttek elő ettől a hústól. Viszont a nagyságrendekkel több fizikai munkához, én úgy éreztem szükség van a húsban lévő plusz energiára. Ezek a fenti gondolatok bizonyára megosztóak, vállalom.

Az anyagiakról.

A leírt életmód egyáltalán nem volt önfenntartó, sőt, inkább luxus hobbinak nevezném, igaz a Földdel jót tettünk, de nekünk sokba került. Az elején vitte a pénzt a ház, a felújítás, az állatartáshoz a felszerelések, karám, beálló építés, stb. Se a kerttel, se az állatokkal nem termeltünk eladásra, kivéve a két borjú, de messze nem hozták vissza a takarmány árát. Az elején persze sok a tanulópénz is, mindenesetre dolgoztunk melette és minden pénz belement a tanyába. Ugyanakkor fizikailga ott is sok a munka, úgyhogy erőn felül kellett helytállni. Pl egy napom, ha Pestre is utaztam munkaügyben: 5:00 ébresztő. Állatok ellátása, gyors öltözés. Vonattal utazás 1,5 óra. Ott 8 óra munka. Este utolsó vonattal vissza, fél 10-re hazaérkezés. Állatok ellátása sötétben, zuhanás az ágyba. Ha nem utaztam. 5:00 ébresztő. Állatok ellátása, főzés, kert, mosás, aktuális munkák, napközben valamikor munka otthonról, este állatok ellátása zuhanás az ágyba.
A társaságunk erőltette a férfi-női szerep- és munkamegosztást, pedig én láttam a tanyasi őslakosoknál, hogy nem igazán van ilyen. A férfiak is tudnak főzni, sokszor kell is nekik, a kinti munkákat is közösen végzik. Egy-két munkatípus van csak, amit elosztanak, de többnyire mindent mindenki meg tud csinálni. Nálunk viszont egyre jobban abba az irányba mentek a dolgok, hogy a nők otthon gyerekeznek, a férfiak keresik a pénzt, ami nekem nem volt szimpatikus és kiszolgáltatottá is tett.

Egy ilyen tanyás élet beindításához sok pénz kell szerintem, és sok tapasztalattal, ügyesen később be lehet állni nyereségesre talán. Mi idáig nem jutottunk el, de kíváncsi vagyok, kinek sikerült és hogyan.





Miért lett vége?

Végül is ideológiai eltérések voltak az ottani társaság és az én gondolkozásom között. Emiatt el kellett jönnöm és új életet kezdtem Budapesten, mert itt volt rá lehetőségem akkor.

De a történet még nem ért véget…

Comments

Popular posts from this blog

Budapest, mint élhető város 4 - Erzsébet tér

Kivonulás - építészet és térhasználat

Slow építészet