Mi alapján mondom mindezt? - Tanya 3. rész
Az emberekről.
Az első időkben, és azután később is a társaság, akikkel
költöztünk elég jelentősen beleszólt a mindennapi életünkbe, szigorú szabályok
voltak, ami többnyire sok akadályt gördített elénk, fizikai segítséget
nyújtott, de nem valami sokat.
A szomszédaink, akiktől a házat vettük, segítettek nekünk a
legtöbbet, látva ügyetlenségünket.
Hihetetlen kedves, nyitott, segítőkész, haladó szellemű
emberek. És a barátaik is. Ők nyugdíjas korúak voltak, de ez mit sem számított.
A csapatunkban is volt összetartás, és szerintem vidéken
nélkülözhetetlen az összedolgozás.
A következőkben jelentkezett:
- Közös vásárlások, piac és néha bevásárlóközpont, közös autóval 4 háziasszony.
- Elutazás esetén a másik állatainak, kertjének gondozása.
- Gyerekszületéskor gyerekágy idején hat hétig felváltva mindennap főztünk és takarítottunk az új anyukának.
- Később segítség gyerekre vigyázásban.
- Nagyobb munkákban kaláka, ez ritkán volt.
- Közös adventi sütés, ilyenor sokat lehet tanulni egymástól, ezt nagyon szerettem.
- Felosztva takarítás az egyetlen agglegénynél, eléggé el volt egyedül havazva a munkákkal.
- Közös disznóvágások (ez vidéken amúgy is hagyomány: az oda-vissza segítés).
Elkezdtünk gyümölcsöt és zöldséget termelni magunknak, de
ami nem termett meg, rengeteget kaptunk, csak győztem eltenni. A
befőttesüveg-vásárlás is elég nagy beruházás, az első alkalommal, ha nem örököl
az ember üvegeket. A fáink még épphogy befogantak, főleg barack, mert erre az
terem a legjobban. Megtudtuk, hogy kell korai virágzású és késői is, hogy ne
egyszerre fagyjon el az összes, legalább valamelyik megússza. Külön van eltenni
való fajta és enni való, stb.
A zöldség is csak a második évben volt sikeresnek mondható,
egyrészt a tanulópénzt meg kellett fizetni (túl korai veteményezés, nem
megfelelő helyre ültetés, stb), másrészt egy feltölt ugaron első évben nagy
termésre nem is számítottunk. A vetőmagot is vettük először, de akkor még élt a
nagymamám és elárulta, hogy bizony jobb a saját mag, amit a termésből
félreteszel (ez kicsit olyan, mint a kenyérből egy picit kovásznak mindig
félreteszel és kialakul egy folytonosság). A krumpliból is a maradék fonnyadt
aprókat tavasszal a ládából elültettem és elég szépen termett!!
Korábbi életemben vegetáriánus voltam! Elég volt ehhez
egyszer látni az ipari hústermelést élőben. Egy brojler csirke telep,
sertéstelep és marha telep tanulmányi céllal sajnos ilyen hatású volt rám. Még
jó, hogy a húsfeldolgozást nem láttam, elég volt az állattartás körülményeire
rácsodálkozni.
A tanyán először vonakodtam az állattartástól, végül
valahogy elkerülhetetlen lett. Elhatároztam, hogy a lehető leghumánusabb lesz
az állatok élete. A marhák majdnem teljesen szabadon, a csirkék is nappalra
kicsapva, a kacsák kis tavat kaptak és szabadon járkáltak. A nyulakat nem
tudtuk szabadon tartani, de ők is külön-külön kis lakást kaptak.
És akkor az új húsevésről. Nekem kellett az életüket
elvennem. Ez nagy trauma volt, de a tanulsága: becsüljem meg az így kapott hús
minden grammját! Nincs pocsékolés, mert azzal a saját állatomat alázom meg
utólag. Csak a feltétlenül szükséges mennyiségű állatot vágtuk le, (túl
elhízott, a kakasok összebalhéztak és
egyiknek menni kellett stb.) A húsfogyasztással is akkor van baj, ha túlzásba
esünk. Régen egyetlen disznó egész évre elég volt egy családnak és minden
részét megették! Szerintem, ha mindenki így tenne, nem kellenének a borzalmas állattartó
telepek.
Az egészségi szempontokat felhozóknak mondom, hogy a korábbi
„mérgezéses” tünetek (lepedékes nyelv, fakó bőr, stb) nem jöttek elő ettől a
hústól. Viszont a nagyságrendekkel több fizikai munkához, én úgy éreztem
szükség van a húsban lévő plusz energiára. Ezek a fenti gondolatok bizonyára
megosztóak, vállalom.
Az anyagiakról.
A leírt életmód egyáltalán nem volt önfenntartó, sőt, inkább
luxus hobbinak nevezném, igaz a Földdel jót tettünk, de nekünk sokba került. Az
elején vitte a pénzt a ház, a felújítás, az állatartáshoz a felszerelések,
karám, beálló építés, stb. Se a kerttel, se az állatokkal nem termeltünk
eladásra, kivéve a két borjú, de messze nem hozták vissza a takarmány árát. Az
elején persze sok a tanulópénz is, mindenesetre dolgoztunk melette és minden
pénz belement a tanyába. Ugyanakkor fizikailga ott is sok a munka, úgyhogy erőn
felül kellett helytállni. Pl egy napom, ha Pestre is utaztam munkaügyben: 5:00
ébresztő. Állatok ellátása, gyors öltözés. Vonattal utazás 1,5 óra. Ott 8 óra
munka. Este utolsó vonattal vissza, fél 10-re hazaérkezés. Állatok ellátása
sötétben, zuhanás az ágyba. Ha nem utaztam. 5:00 ébresztő. Állatok ellátása,
főzés, kert, mosás, aktuális munkák, napközben valamikor munka otthonról, este
állatok ellátása zuhanás az ágyba.
A társaságunk erőltette a férfi-női szerep- és
munkamegosztást, pedig én láttam a tanyasi őslakosoknál, hogy nem igazán van
ilyen. A férfiak is tudnak főzni, sokszor kell is nekik, a kinti munkákat is
közösen végzik. Egy-két munkatípus van csak, amit elosztanak, de többnyire
mindent mindenki meg tud csinálni. Nálunk viszont egyre jobban abba az irányba
mentek a dolgok, hogy a nők otthon gyerekeznek, a férfiak keresik a pénzt, ami
nekem nem volt szimpatikus és kiszolgáltatottá is tett.
Egy ilyen tanyás élet beindításához sok pénz kell szerintem,
és sok tapasztalattal, ügyesen később be lehet állni nyereségesre talán. Mi idáig
nem jutottunk el, de kíváncsi vagyok, kinek sikerült és hogyan.
Miért lett vége?
Végül is ideológiai eltérések voltak az ottani társaság és
az én gondolkozásom között. Emiatt el kellett jönnöm és új életet kezdtem
Budapesten, mert itt volt rá lehetőségem akkor.
De a történet még nem ért véget…
Comments
Post a Comment